Te vagy a legnagyobb hős a világon

Mondogatják, hogy ki mekkora hős, mert hány km-t tudott lefutni. Számomra mások a hősök, nekem van egy nagy hősöm.

Megvolt a Vivicitta, kései beszámoló géphiány miatt. A verseny jól sikerült, előtte edzéseken nem teljesítettem jól, de mivel az esés után úgy indultam, hogy nem számít semmi, csak a részvétel, egy számomra teljesen jó 56 perces időt futottam a 7 km-en.
(A bosszankodás, hogy az elején amikor menni kellett fel a hídra, akkor sétáltam, mert tudom, hogy nekem emelkedő nem megy, gyalog is nehéz, nemhogy futva, erre egy nő mellettem beszólt, hogy "nem értem azt, aki sétál, miért nem az 5 km-es távra megy" közben meg rángat egy kislányt, hogy jaj rohanni kell, legyen jobb időt, hiszen ez egy verseny.)
10 ezer forint adományt kaptam, csak a moly.hu tagoktól, pont azoktól nem kaptam SEMMIT, akiktől vártam. Mindenhol pampogják, hogy a cukorbetegek összefognak, elméletben igen, a gyakorlatban nem. Nem tudom hány cukorbeteg klubban, fórumban stb... felhívtam a figyelmet erre, 5 ft-ot se kaptam.


Nah de legyen szó a legnagyobb hősről.
Én általában a Rákospatak mellett futok, itt általában "amatőrök" vannak, akik csak kijárnak mozogni, ritkán találkozok rosszindulatú emberekkel. Így nagy örömömre kijárnak sokan, öregek, fiatalok, vékonyak, kövérek. Pár évvel ezelőtt találkoztam az ismertlen férfival, ő az a tipikus nagyon kövér ember volt akkor, már akkor is megjegyeztem magamban, hogy pacsit neki, mert lejön és kocog. Rendszeresen visszajárt.
Mostanában nem láttam, erre nagy meglepetésemre a 7 km-es távon megláttam, rengeteget fogyott, és ott is ment tovább rendületlenül. Patakokban folyt róla az izzadság, de ment és ment, és csinálta. Emberek, nekem ő a legnagyobb hős, mert nem adja fel, és 3 év alatt jut el a 7 km-es versenyig, de megcsinálja.

Futónagykövetség

A futóedzések másik célja, hogy felkészüljek a Vivicittára. Futónagykövet lettem, a cukorbeteg gyerekek sporttáborozását segítem.

Ha tudsz, segítsz nekik, bármilyen kis adománnyal.

http://www.jougyekert.hu/hu/jo_ugyek_tamogatoinak/kovetek_es_vallalasaik/nyari_sporttabor_cukorbeteg_gyerekek_reszere.html#.VQlU2s1NpC2

Run time

Visszatértem, és újrakezdtem. Megint duplázok, az első 5 km edzéstervet is kétszer végeztem ki. A félmaratonost újrakezdem, mivel tavaly nem fejeztem be.
SOKKAL könnyebb az egész most, és igen van, hogy még görcsöl a lábam, vagy leesik a cukrom, de még nagyon lelkes vagyok. A futás könnyed, ezek még kicsi távok, 5 km-sek általában.


Beneveztem a gyűjts 2015-ben 2015 km-et, az is motivál, bár szerintem úgyse fog annyi összejönni :D majd meglátom hogy fejlődök.

7 km csodabogár

Megvolt a 7 km-e verseny. Most az egyszer nem örültem, hogy beüvöltött a meleg egy jó nagyot. Konkrétan megsültem, főleg hogy az alapítványtól kaptam futópólót, FEKETÉT. Reggel meg olyan hideg volt, hogy még pulcsiban tekertem a Hősök terére.
Mivel senki se tökéletes, nyugodtan leírhatom, hogy verseny előtt majdnem bőgtem az izgalomtól, az egész helyzettől, a záróbusz parától.
Cél szerint 50 perc alatt akartam lefutni 57:04 lett. Lesz ez még jobb is (: Szerencsémre nem volt záróbusz, csak 2 futanetes ember tekert a legvégén. Senkit se állítottak le.
A betonon futást mivel nem szoktam gyakorolni, így már sajgott a talpam tőle.
Többször gyalogolnom kellett, mert nem tudtam eldönteni, hogy most csak sok volt, vagy meleg van, vagy leesett a cukrom vagy felment a cukrom, vagy éhes vagyok, vagy szomjas vagyok. Pluszban nem tudtam vércukrot mérni, csak verseny előtt és után. Vagy nem jött  a vérem, vagy annyira felvizezve, hogy nem vette a gép. De stabil maradt a vércukrom, 12-vel értem is be.
Terv szerint verseny előtt 1 órával ettem 3 zabkekszet, így induláskor 12-n állt a vércukrom, ami ilyen esetben tökéletes, mivel 15-től tilos futni. Ilyenből tudok lemeni, terhelés miatt nem megy felfelé. 4-5 db szőlőcukorral támogattam magamat. Életem legjobb döntése volt, hogy vizezett gyümölcslevet vittem magammal, kellett, nagyon.
Rengeteget számított a sok szurkoló, sose hittem volna, hogy lepacsizni egy tehénbe beöltözött emberrel mennyit tud vinni a versenyen.
Mindenki szurkolt mindenkinek, a biciklisek csöngettek és hajráztak. A DJ is pacsizott akivel tudott. Mindenki zörgött, kattogott, kiabált, senkit nem érdekelte ki vagy, honnan jöttél, csak azt tudta, hogy ott futsz és meg akarod csinálni.
Az utolsó pár km-en meg már tökéletesen könnyedén futottam, túllendültem a holtponton.

A végére el se hittem, hogy beértem. Megkaptam a csomagomat, az érmemet, és elvonultam az emlékműnél csak magamba kicsit szipogni, elrendezni magammal, hogy sikerült, akkor is majdnem sírtam, de az már pozítiv volt nagyon.

(Képek hamarosan)

Ugyanott vagyok, mint 2 éve

Ugyanott vagyok, mint 2 éve. Kitűztem egy célt, a célt teljesítettem edzéseken, és ellustultam. Nincs cél, nincs lelkesedés. Pluszban utaztam, programom volt, 2 hétig beteg voltam, esett, fújt a szél (kifogás, kifogás, kifogás, kifogás).
Ugye az idei cél a 7 km-es verseny, ami 11.-n lesz. Azt bőven megcsináltam jobb időre is, mint a versenyidő, és itt valahogy elvesztem. Mármint tudom, hogy kéne tovább folytatni a félmaratonos edzéstervet, de az meg messze van, meg tudom, hogy amikor már mínuszok vannak, nem tudok menni. Ez most nem kifogás, az izmaim egyszerűen tiltakoznak, nah meg nincs is téli futónadrágom. Ősszel is melegítőben megyek.
Jó dolog, hogy végre szereztem sport esőkabátot, így nem kell paráznom, hogy 11.-n eső lesz.

Volt a 2 hét köhögős-megfázós betegség, nem tudom milyen vírus van, de kb. 1 hétig csak az ágyat nyomtam, semmi mást.
Aztán tegnap végre rávettem magamat, hogy a köhögés redukálodott napi 2-3-ra.
Végül 2,7-t futottam csak. 6:55 perc/km-es idővel. De valahogy nem volt jó, nehéz visszarázódni, meg azon kattogtam, hogy úristen verseny és mi lesz akkor.
Muszájból sose szerettem edzeni, pluszban a betonon futást is még kéne gyakorolni.

Most úgy vagyok, hogy ma is kéne menni, de inkább megint kétnaponta. Nehogy túl nagy legyen a muszáj, aztán meg hetekig abbahagyom.

Újra vissza kell rázódnom, hogy ne törődjek a km-kel, a környezettel, csak be a hangoskönyvet és csak menni, és menni, semmi más.

Augusztus

Az augusztus hamar eltelt, és nem sokat voltam futni.
Összesen 26,6 km jött össze, bicajból meg 86 km.
Tudom, hogy nem sok, de igazából semmit se bánnok. Hiszen előre tudtam, hogy lassan kell haladni, a 7 km-t terveztem versenyre, és mind km-ben, mind perc/km-ben elértem a versenyidőt, sőt túlmentem rajta. Sose akartam olyan ember lenni, aki veri a mellét, hogy ő elmegy nyaralni, és akkor is megy futni, meg télen-nyáron-esőben-szélben-háborúban-vulkánban is fut. Szeretek futni, de csak akkor ha nem kényszer, ha magamért csinálom, nem azért, hogy a társadalom mit gondol.

Pont egy hónap múlva ott leszek a rajtnál, és ismerem magam, hogy előtte kell gyakorolni, tehát októberben bele kell húznom. Először is a betonon futást, hiszen sokszor ezt bukom be, hogy patak mellett, futószőnyegen megyek, betonnál meg ég és föld a különbség.
Jelenleg beteg (nátha, köhögés, őrült vércukrok) vagyok és a biciklimet állandóan javítják, mert olyan beteges lett, mint én.

11.-e van és még se bicaj, se futás nem volt szeptemberben. Egyszerűen nem jött össze, a GPS-em bemondta az unalmast telefonon, egyszerűen hiába noszogatom, nem akar műkődni, miközben intervallumozni kéne méterekbe. Nah majd nagyjából valahogy megtervezem.

Mostanában a lelki békémmel foglalkozok, igyekszem ezt is belevenni a céljaimba.

A bicaj javítás után, kapott új kereket. A pedálja meg letört, szerencsére így is lehet menni vele, most a belső eresztett le ismeretlen okokból.

Hajnali buktató

Idén hülyenyár van, vagy nem is volt meleg, tehát tök mindegy volt mikor futottam, vagy pont az ellenkezője, dögmeleg volt, akkor meg estére, hajnalra se hűlt le a levegő, örültem, hogy élek, nemhogy még fussak. Tehát akkor kimaradt.
Vagy egész nap esett és örültem, hogy két eső között kb. bármikor kijutok futni. (nah meg közben párszor eláztam)

Nah de ez is eljött, a tavalyi nyaras idő, nappal meleg, napnyugtakor elviselhető hőmérséklettel. Így napnyugtakor futás volt. Aztán meg mintha nem is lett volna tavalyi nyár, néztem a vércukormérőt hogy miért is mutat 11-et este 10-kor.
Még eszembe is volt, hogy pluszozni kéne (de jó, hogy nem tettem).
Mivel ilyenkor játékos kedvében van a vércukrom, az edzés felviszi este, majd hajnalban zuhanórepülőset játszik. Nekem annyira nem volt kedvem játszani, amikor hajnali 2-kor a 3,2-re muszájevés volt. Ráadásul alig akart helyreállni.

Ilyenkor mindig bajban vagyok, hogy most az edzés miatt magas e, mert ha nem, és csökkentem az éjszakait, akkor felmegy. Ha attól, akkor hypo, és ilyenkor még a nehezebb kikeveredni belőle fajta, tehát ugyanúgy felmegy.

Jó lenne egy jelzőkészülék, ami előre tudja mikor hogy változik a vércukor, hiszen éjfélkor is még csak 8-nál jártam.